n. trigeminus: Az arc általános érző- és a rágóizmok motoros idege. Érző része az arcbőrt, mozgató része a rágóizmokat idegzi be. Vizsgálatakor a kilépési pontokra, beidegzési területekre vonatkozó vizsgálatokat kell elvégezni.

Az alábbi vizsgálatokról van szó:

  1. kilépési pontok vizsgálata,
  2. cornea-reflex,
  3. mozgatóműködés,
  4. érzőműködés,
  1. Kilépési pontok vizsgálata:
    Ez csak annyit takar, hogy a három főág (n. mandibularis, n.maxillaris, n.ophtalmicus) koponyai kilépési pontjaira (n. mandibularis – foramen mandibulare, n.maxillaris – foramen infraorbitale, n.ophtalmicus – foramen supraorbitale) ujjainkkal nyomást gyakorolunk (amennyiben a vizsgált személy nem érez spontán fájdalmat). Fiziológiás esetben nem tapasztalunk nyomásérzékenységet, ami intenzív fájdalomban nyilvánul meg.
  2. Cornea-reflex vizsgálata:
    Lényege, hogy a corneát érő ingerek hatására a szemhéjak reflexesen záródnak. A vizsgálatot egyszerűen el lehet végezni hosszú, hegyesre sodort vattapamaccsal. Mindig oldalról a laterális látótér irányából, de azon kívülről közelítsünk a vattapamaccsal így a páciens nem észleli a mozdulatunkat. Sőt meg is kérhetjük, hogy nézzen oldalra és mi az ellentétes oldalról közelítünk a cornea felé. Ez azért fontos, mert a látótérbe hirtelen bekerülő tárgy oculopalpebralis reflexet indíthat be, ami a későbbiekben téves diagnózishoz vezethet. Ne feledkezzünk meg arról, hogy ezen reflex kiválthatóságának nem csak a n. trigeminus megtartott érző, de a n facialis zavartalan motoros működése is feltétele.
  3. Mozgatóműködés vizsgálata:
    Először is vizsgáljuk meg a rágóizomzat tömegét, tapintatát, tónusát és az állcsúcs esetleges deviációját. Patológiás esetben így sok fontos információra szert tehetünk.
    Kérjük meg a vizsgált személyt, hogy száját nyissa ki és így is megfigyelhetjük az állcsúcs állását. Ezután utasítsuk, hogy száját szorítsa össze-nyissa ki, feszítse jobbra-balra és tartsa ezekben a helyzetekben. Ezután egyik kezünkkel fixáljuk a páciens fejét és az ellenkező kezünkkel igyekezzünk az állkapcsot tartó izmok erejét legyőzni(pl. az oldalra feszített állkapcsot középhelyzetbe hozni, stb.). Normális esetben az egészséges rágóizomzat erejét átlagos erővel nem tudjuk legyőzni.
  4. Érzőműködés vizsgálata:
    Az érzőműködés vizsgálatánál a vizsgált egyénnek fel kell tudnia ismerni az inger fajtáját, és azt is jeleznie kell, hogy az arc melyik részén tapasztalta és egyenlő erősségűnek érezte-e az egyenlő intenzitású ingereket. Minden azonos oldali ág beidegzési területét nemcsak a egymással, de a túloldali megfelelőjével is össze kell hasonlítanunk. Ez azt jelenti, hogy egy pontot többször is érintünk a vizsgálat során, így fényt deríthetünk az esetleges csökkent működésre! Egyszerre csak két pont érzőműködését hasonlítsuk össze. A vizsgált személy a vizsgálat teljes ideje alatt tartsa bezárva a szemeit.
    Az egyes érzéskavalitásokat szisztematikusan végig kell vizsgálni.
    Hő: A vizsgálatot hideg illetve meleg vizes kémcsővel csináljuk végig. Mielőtt a pácienshez érintenénk töröljük szárazra a kémcsöveket és ne csak hozzáérintsük, de tartsuk is ott egy-két másodpercig. Kerüljük a szélsőséges hőmérsékletek alkalmazását!
    Fájdalom: Tompa tűvel finoman szurkáljuk meg a vizsgálni kívánt területeket, de a szúrás soha ne hatoljon bele a bőrbe, csak a hegyes eszközzel végzett felületes nyomás legyen!
    Tapintás: Tapintósörtével (vagy vattapamaccsal) finoman végigsimítjuk a vizsgálni kívánt területet s megkérdezzük a pácienst érzett-e valamit. Az igen pontos lokalizálás miatt gyakorlati munkában eléggé elterjedt.
    Dermolexia: A vizsgált személy homlokára, arcára tompa eszközzel számokat, betűket írunk, amelyeket normális esetben fel kell ismernie. Egyszerre csak egy számot\betűt írjunk s mindig legyen nagyobb mint 3-4 cm.
    Nyomás: Tompa eszközzel (pl. tollszárral) vizsgálhatjuk a legegyszerűbben.

Bármiféle patológiás jel hiányában a tapasztalatainkat így foglalhatjuk össze:
A trigeminus kilépési pontjai nem nyomásérzékenyek, corneareflex mindkét oldalon közepesen élénk, a rágóizmok tömege, tapintata, ereje átlagos, szájnyitáskor az állcsúcs nem deviál, mindhárom ág területén az érzőműködés ép.

abnormális V motoros funkció

Forrás: Élettani gyakorlatok

Kapcsolódó cikkek: