A cukorbeteg emberek egy része inzulinadására szorul. A nekik szánt készítmények inzulintartalmát nemzetközi egységekben (NE) adják meg. A legtöbb inzulinoldat – beleértve az itthon is forgalomban levőket -1 ml-ben 40 NE-et tartalmaz. A befecskendezéséhez 1 vagy 2 ml-es fecskendőket használhatunk és újabban előretöltött, korszerű, könnyen kezelhető patronos inzulinadagoló készülékek kerültek forgalomba. Ezek volnának az úgynevezett inzulintollak. Hazánkban kétféle nagyságú tű van leginkább használatban, a 8mm-es és a 12,7mm-es. Ám újabban 30G-s ultravékony tűket is gyártanak. Az “egyszer használatos” tűket lehet többször is használni, egészen addig míg hegyük el nem tompul, de a tűvédőt mindig gondosan helyezzük vissza! Ha a bőr tiszta, ne használjunk alkoholos törlést. Legjobb, ha a has bőrredőjébe adjuk az injekciót, és ajánlott változtatni a beadási helyeket, így elkerülhető a lipodisztrófia a gyakran szúrt ponton. Esetleg annak begyulladása, seb kialakulása.
Címke Archívum: inzulin
A diabétesz leginkább élettani kezelési módja az inzulinkezelés, ám alapvető különbségek vannak a legkorszerűbb intenzív inzulin-adagolási módok és az élettani inzulin hatás között! Ugyanis míg az egészséges szervezetben a hasnyálmirigyben elválasztódó inzulin a portális vénákon (úgy nevezett „kapuvénákon”) másodpercek alatt a májba jut, ott a máj ennek ötven százalékát megköti és a különböző anyagcsere-folyamataihoz felhasználja. Addig a bőr alá bejuttatott inzulin először a vénákon keresztül a jobb szívfélbe megy, onnan a kis vérkörön át a bal szívfélbe jut, végül a nagy vérkörön keresztül eloszlik az egész szervezetben és csak a májartérián át kerül be a májba, persze lényegesen kevesebb mennyiségben. Mindez azt jelenti, hogy a keringésben folyamatosan az élettani szint feletti inzulinmennyiségnek kell lennie ahhoz, hogy a máj elegendő inzulinhoz jusson.
Cukorbetegségben fontos a hiányzó inzulin pótlása s ez a diabétesz különböző típusaiban másképp történik. Azt tudni kell, hogy az inzulin egy fehérje, ezért nem adható orálisan (szájon át). A fehérjéket bélrendszerünkben megemésztjük, így azok lebomlanak. Ez az oka, hogy a hiányzó inzulint lebomlás nélkül injekcióként, különböző adagolók segítségével kell bejuttatni a szervezetbe. Persze ez sokszor kellemetlen, épp ezért léteznek alternatív megoldások például inzulinpumpa, inzulinadagolás bőrön át(„jet”), és inhalációs (belélegzett) inzulin és persze egyéb kísérletes megoldások is. Viszont ezek közül hazánkban nincs mind forgalomban.
Az 1-es típusú (gyermekkori) cukorbetegség és szövődményei első részben a hipoglikémiáról volt szó, de sajnos a cukorbetegségnek egyéb következményei is lehetnek. Ilyen például a ketoacidózis, ami akár kómához is vezethet! Azért, hogy mindezt elkerüljük és minél jobban, biztonságosabban “teljes” életet élhessünk betegségünk mellett érdemes minél többet tudni róla…
Ketoacidózis
A ketoacidózis a vér pH értékének csökkenése vagyis savasodása, amit ketontestek felszaporodása okoz. Ez például abban az esetben fordul elő, amikor a szervezetünkben lévő szőlőcukrot a sejtek nem tudják hasznosítani inzulinhiány miatt. Esetleg a sejteken lévő cukor felvételéért felelős érzékelők, felvevők (receptorok) hibásak, emiatt „éheznek a sejtek”. Mindez olyan anyagcsere-folyamatok beindulásához vezet melyek nem csak a ketontestek képződéséhez hanem hányingerhez, hányáshoz, szapora és szabálytalan légzéshez, illetve acetonszagú lehelethez vezetnek. Hányás és a vizelet megnövekedett cukortartalma miatt drasztikusan csökkenhet a testünkben lévő folyadék- és elektrolitok mennyisége. Ezáltal kiszáradáshoz közeli állapotba kerülhetünk (dehidráció), tehát súlyosbodik a vérkeringés állapota, ami keringési elégtelenséghez, agyi hipoxiához, működési zavarokhoz végül kómához is vezethet. Általában a magas vércukorszinttel (hyperglykaemia) kezdődő keringési elégtelenség és a ketoacidózis együttesen hozza létre a diabeteses kóma állapotát.
Fiatal korban az esetek túlnyomó többségében a vér savasodását fertőzéses megbetegedés és bakteriális méreganyagok okozzák, ugyanis ezek a stresszhatást kiváltó tényezők mind növelik a szervezet inzulinigényét.
Teljes bejegyzés megtekintése »
Az első részben megemlítettem milyen tünetei fordulhatnak élő az 1-es típusú cukorbetegségnek. Ha ezeket az intő jeleket figyelmen kívül hagyjuk vagy csak megkésve fordulunk orvoshoz több szövődmény is kialakulhat. Ezek közül a leggyakoribb az alacsony vércukorszint…
Hipoglikémia
Bár a fogalma pontosan nem definiált, de a hipoglikémia azt jelenti, hogy a vérben lévő cukortartalom nem éri el az általánosan minimumként meghatározott értéket azaz a 3,3 – 3,8 mmol/l-t. Számos okból kifolyólag léphet fel, lehet az inzulin túladagolása vagy a táplálékkal való túl kevés szénhidrát felvétele. Gyerekeknél például leggyakrabban a nem megfelelően vagy felkészületlen intenzív testmozgás okozhatja. Súlyos hipoglikémia esetén a diabéteszes beteg általában külső segítséget igényel, mert egyedül nem képes megfelelő reakciókra. Persze ne szaladjunk még ennyire előre.
Először is lássuk az enyhén alacsony vércukorszint kezdeti tüneteit, melyek általában a fejfájás, fáradtság, gyengeség, éhség, és idegességérzet. Amennyiben súlyosbodik a helyzet látászavar, pupilla tágulat, enyhébb izomrángások a végtagokban, sápadtság, verejtékezés, hasi fájdalmak, hányinger esetleg hányás jelentkezhet. Végül pedig izomgörcsök, átmeneti izombénulás, majd eszméletvesztés is bekövetkezhet!
Mint említettem leggyakrabban az intenzív sport okozza az alacsony vércukorszintet.
